sajoszentpeter_1

Szöveg: A Sajó és a Boldva összefolyásánál fekvő, honfoglalás kori alapítású, ma tizenkétezer lakosú kisváros. Nevét feltehetően a Szent Péter tiszteletére emelt katolikus templomáról kaphatta. Az egykori királyi birtokot, 1281-ben Zenthpeter néven említette először oklevél. Jó fekvése, egyháza és 1441-től meglévő országos vásártartási joga révén a huszita pusztítás után újjátelepült és középkori megyegyűlések kedvelt helye volt. Később neves főnemesi családok - Perényi, Dobó, Báthory, Erdődy, Szirmay és mások - birtokolták. A 16. században, a reformáció hatására református szellemi és közéleti központtá vált. Ekkortájt bortermő helyként is ismert volt. Modernkori története a 19. század végi iparosodással kapcsolható össze, az 1888-ban elkezdett szénbányászathoz 1895-ben kapcsolódott az üveggyártás. A bányászat 1980 körül, az üveggyártás 1999-ben ért véget. Napjainkra az 1888 és 1950 között járási székhelyként működő település jelentőségét vesztette. Turisztikai látnivalói zömmel az eredeti városmagban - a mai Kálvin téren - találhatók. A gótikus eredetű, de reneszánsz és barokk jegyeket viselő református nagytemplom mellett itt áll a késő barokk Gedeon-kúria (ma iskola), a 18. században épült, csehsüveg boltozatos egykori kovácsműhely és Lévay József költő szülőháza is. A város legnevesebb szülöttéről elnevezett könyvtárában országos hírű babakiállítás is található.

Kapcsolódó oldalak:
A település weboldala
Sajószentpéter a wikipédián
Pár archív légikép