zanka_15

Kapcsolódó oldalak:
A település weboldala
Zánka a wikipédián

A „Káli medence kapuja”, a magyar tenger északi partján Balatonakali és Köveskál között elhelyezkedő, napjainkban ezer fő körüli lakossággal rendelkező település. Régészeti leletek bizonyítják, hogy itt a kőkorszak óta laktak emberek. A falu Árpádkori alapítású, írásban először egy 1164-es oklevélben említik. Ekkor a Kál nemzetségszállás birtoka volt. Őket a Rátóti és a Gyulafi-családok követték, közben a halászfalu egy időre a veszprémi káptalan tulajdonába került. Szőlőtermesztése a 16. században erősödött meg, túlélte, hogy 1548-ben a települést a törökök felégették. 1696-ban gyakorlatilag lakatlan volt, feléledése az 1736-ban idekerült német telepeseknek köszönhető. Újkori fejlődését elősegítette az 1909-ben idáig érő vasúthálózat, nyaralótelepe 1930 után alakult ki. Füves strandja 27 ezer négyzetméter kiterjedésű. Huszadik századi ismertsége az 1975-ben felavatott úttörőtábornak köszönhető, a rendszerváltozásig Zánka volt az „Úttörőváros”. Jelentős műemléke, a mai református templom, mely a Balaton legrégibb temploma. A 12. században épült román kőtemplomot 1785-86-ban barokk stílusban átépítették, tornyot 1879-ben kapott. 1786-tól egy ideig az evangélikusok és katolikusok közösen használták. A mai katolikus templom 1980, az evangélikus imaház 1946 óta szolgálja a hívőket. Látványos természeti értéke a Hegyestű bazalttömbje, melynek tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra. Az egykori úttörőváros a rendszerváltás után Új Nemzedék Központ néven folytatta a gyermeküdültetést, napjainkban jelentős átalakítás folyik a területén.