Eger

A Szent István alapította püspökség, a hasonló nevű patak völgyében ma megyeszékhely, a bikavér hazája, Észak Magyarország második legnépesebb városa. Történelmi emlékhely, egyházi székhely, kulturális centrum, múzeum-és iskolaváros, borászati központ. A tatárdúlásig folyamatosan fejlődött. Kővárának alapjait, ezt követően, 1248-ban rakták le. 1442-ben a husziták, 1514-ben Dózsa parasztseregei dúlták fel. Várát, 1552-ben Dobó István sikerrel védte meg a törököktől, akik azonban 1596-ban mégis elfoglalták, majd 1687-ig birtokolták is. Ugrásszerű fejlődése a 18. századhoz köthető. Ekkor alakult ki jellegzetes barokk városképe. Püspökei nemcsak jelentős épületeket emeltek, de neves művészeket - Maulbertsch, Fellner Jakab, Fazola Henrik - foglalkoztattak és telepítettek le, fontos oktatási intézményeket - papnevelde, jogi és orvosi iskola - alapítottak. 1801 óta érseki székhely, neoklassszicista bazilikáját Hild József tervezte. Színháza 1904-ben gyógyfürdője 1933-ban nyílt meg. Népszerű fesztiválok és több mint húsz templom, történelmi és irodalmi emlékhelyek és múzeumok, építészeti emlékek sokasága - minaret, megyeháza, nagypréposti palota, Fazola ház, stb. - csábítja ide a turistákat. A Szépasszony völgyének 15-16. századi és modern pincéiben is az ezeréves történelmi borvidék nemzetközi hírű specialitásai - bikavér, leányka, merlot - várják a borkedvelőket.

Kapcsolódó oldalak:
A település weboldala
Eger a wikipédián
Pár archív légikép