Jászberény

A megye lélekszámban második települése, 1550 óta rendelkezik városi ranggal. A környékre a tatárjárás után, a 13. században betelepedett jászok vallási és gazdasági központja, ma is a Jászság fővárosa. A 20. század közepén iparosodó, addig elsősorban mezőgazdaságból élő és kiváltságait a híres, 1745-ös redemptió árán megtartó hangulatos kisváros gazdag történelmi múlttal és számos műemlékkel rendelkezik. Az ország egyik első, 1874-ben létrejött múzeumában, a Jász Múzeumba őrzik az egyik legrégibb hazai történelmi ereklyét, a jászok féltett kincsét, a legendás Lehel kürtjét. A város legöregebb egyházi épülete az 1472-ben épült gótikus ferences templom és kolostor. A katolikusok Nagyboldogasszonynak szentelt főtemploma, és a református templom egyaránt szép, 18. század végi barokk épület. Különleges műemlék a Jászkun Kerületek Székháza. Épülettömbje 1737-41 között keletkezett barokk stílusban, melyet az 1827-ben épített klasszicista homlokzat egészít ki. Az ugyancsak klasszicista városházát (1839) Pollack Mihály tervezte. A számos kis kápolnaépület mellett még ma is sokhelyütt láthatók a népi építészet helyi alkotásai, a megkapóan szép útszéli keresztek és festett szobrok. Strandjai, állatkertje és a környék természetvédelmi területei egyaránt vonzó turistacélpontok.

Kapcsolódó oldalak:
A település weboldala
Jászberény a wikipédián
Pár archív légikép