Kisvárda

Az ország északkeleti csücskében a Nyírség és a Rétköz határán fekvő kisváros nevét honfoglaló őseinktől kapta. Egykori földvára a határvédő rendszer egyik központja volt. A legenda szerint 1085-ben itt győzte le a kunokat Szent László király. Szobra a város közelmúltban megújult főterén áll. Fő nevezetességét, a tégla-és kővárat 1415 körül a Várday-család emeltette. Az évszázadokig álló erősségben többször megfordult II. Rákóczi Ferenc fejedelem is. Maradványait 1828-ban, a hazai műemlékvédelem egyik első határozata védte meg a végső pusztulástól. Napjainkban nyári színházi előadások otthona. A város a 18-19. században élte virágkorát, ekkor vált jelentős ipari és kereskedelmi központtá. A két templomot kivéve jelentősebb épületei - a Rétközi Múzeum otthonául szolgáló egykori zsinagóga, vagy a könyvtárként működő régi banképület - is ekkor keletkeztek. A nagyszámú zsidó lakos elhurcolása miatt a 2. világháború után fejlődése megtorpant, s csak a 70-es évek táján indult újra. Ma jelentős a szeszgyártás és az elektronikai ipar. Modern Várfürdője sok vendéget fogad a szomszédos országokból is. 1989 óta Európa hírű rendezvénye a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja.

Kapcsolódó oldalak:
A település weboldala
Kisvárda a wikipédián
Pár archív légikép