Kunszentmiklós

A Kiskunság őskor óta lakott települése, az Árpádok korában már templomos hely. A tatárdúlás során elnéptelenedett területen a 14-15. században kunok telepedtek meg. 1595-ben a törökök felégették, majd egészen az 1745-ös redemptióig Habsburg királyi birtok volt. Fejlődése ekkor kezdődött, 1794-ben már vásártartási joggal is bíró mezőváros. A következő évtizedekben keletkeztek jellegzetes épületei - nagyhíd, városháza, templom, gimnázium, posta, gőzmalom, gyógyszertár - ekkortájt változott és erősödött meg az állattartás és földművelés és virágzásnak indultak az ipari tevékenységek is. A fejlődést a 20. század első felében az elhibázott csatornaépítés akasztotta meg és csak a 2. világháború után létrejövő beruházások - gépállomás, élelmiszeripar - által folytatódott. Ma a mezőgazdaság mellett az energiaipari gépgyártás, malomipar, akkumulátorgyártás és a helyi kereskedelem munkahelyei biztosítják az itt lakók megélhetését. Legismertebb épülete a Nyakvágó Csárda, de két temploma, a klasszicista városháza, a gimnázium, a Virágh-kúria és a Diószegi Emlékház is szerves részei a városképnek. Csak nyáron működő gyógyvizű strandfürdője mellett a Kunsági Pásztor-és Lovasnapok rendezvényei várják az idelátogatókat.

Kapcsolódó oldalak:
A település weboldala
Kunszentmiklós a wikipédián
Pár archív légikép