Mezőberény

Hangulatos Dél-alföldi mezőváros. A honfoglalás után itt kialakult két falut először a tatárok, majd a törökök dúlták fel. Újjászületése a 18. században, a Harruckern-család birtokossága alatt kezdődött. Az 1700-as évek elején a visszatérő magyarok, majd szlovák és német telepesek népesítették be újra. Sugaras utcaszerkezete, jellegzetes, háromközpontú városképe már a 19. században alakult ki, melynek a copf  stílusú Wenckheim-kastély, a neoklasszicista városháza és a Magyar Király Szálló (1887) mellett meghatározó épületei a lakosság etnikai megoszlása szerint épült templomok. Közülük a németek evangélikus temploma 1789-ben, a szlovákoké 1797-ben, a magyar reformátusoké 1804-ben, míg a katolikus csak 1886-ban épült.  A város leghíresebb szülötte, a neves festő, Petőfi Sándor jó barátja Orlay Petrics Soma volt. Nevét ma a kastélyépületben működő, gazdag etnográfiai gyűjteménnyel is rendelkező Kulturális Központ viseli. A turisztikai-és kulturális kínálatot a vízügyi és a patikamúzeum, a gyógyvizű Kálmán Fürdő, a környékbeli lovas-és kerékpáros túralehetőségek mellett a fesztiválrendezvények - Berényi napok, Dalostalálkozó, Töltöttkáposzta Fesztivál, Streetfighter Nap - színesítik.

Kapcsolódó oldalak:
A település weboldala
Mezőberény a wikipédián
Pár archív légikép