Szolnok

Hetvenezer lakosú megyeszékhely, gazdasági, kulturális oktatási központ az Alföld szívében, a Tisza és a Zagyva torkolatában. A vízben gazdag terület az őskor óta jó megélhetési lehetőségeket biztosított, s a jégkorszakban is gazdag faunával rendelkezett. Előnyeit az itt megforduló népvándorlás-kori (szkíta, kelta, szarmata, gepida, avar) régészeti emlékek is bizonyítják. Az egykori királyi birtokot, mezővárost, folyami átkelőt és só központot 1075-től említik az oklevelek. Az 1562-ben, az első Tisza-hidat itt felépítő törökök 1658-ig birtokolták. A várost 1739-ben orkán és tűzvész pusztította el. Újkori fejlődése a vasúttal és a gőzhajózással kezdődött és 1880 körül teljesedett ki először. A két világháború között már jelentős ipara is volt. A városnak a II. világháború bombázásai súlyos károkat okoztak. 1956. október 30-án a szovjet csapatok elfoglalták, november 4-én itt alakult meg a Kádár-kormány. A mai Szolnok két repülőterével, kikötőjével, hídjaival, vasúti pályaudvarával a kelet-nyugati közlekedés és kereskedelem fontos állomása. A cukorgyár 2007-es bezárása ellenére ma is jelentős ipari város. Rangos sportesemények (nemzetközi evezős és kajak-kenu versenyek, vízilabda mérkőzések) és fesztiválok (Tiszavirág Fesztivál, Szolnoki Zenei Fesztivál, Őszi Művészeti Hetek) helyszíne. 1902 óta működő művésztelepe európai hírű. Színháza és múzeumai látogatottak. Egyedülálló természeti látványossága a molnárfecske telep és a tiszavirágok rajzása. Az eklektikus városháza, az evangélikus templom, szecessziós színháza, a neobarokk Tisza-szálló és a gyógyfürdő mellett ultramodern pályaudvara is kedvelt turistacélpont.

Kapcsolódó oldalak:
A település weboldala
Szolnok a wikipédián
Pár archív légikép