Tokaj

A Tisza és a Bodrog összefolyásánál fekvő hangulatos kisváros a Világörökség része, a világhírű Tokaj-hegyaljai borvidék központja. Világhírű terméke az aszúbor XIV. Lajos király udvarában kapta "a borok királya, a királyok bora" kitüntető címet. Ezeréves borkultúrája és kereskedelme révén virágzó mezőváros és évszázadok óta jelentős tiszai átkelőhely. A tatárjárás során elpusztult földvára helyett 1410 után már új, lakótornyos, négybástyás kővára volt, melyet számos ostrom és tulajdonoscsere után végül 1705 tavaszán II. Rákóczi Ferenc fejedelem romboltatott le. Ma már csak egy faltöredék látható belőle. A nemzetközi borturizmus ismert helyének számító Pincesor mellett a városban számos turisztikai látnivaló található. Jelentős egyházi épületei a pálos kolostorrom, a mai is álló kapucinus kolostor (ma Ápoló-Gondozó Otthon), az ortodox (ma Tokaj Galéria), a római és a görög katolikus, valamint a református templom. Történelmi városmagja a kiegyezés után alakult ki, melynek főterét romantikus hangulatú, macskaköves utcácskák öveznek. Az egykori Dégenfeld-kastély, a Szent István és a Bacchus szobor mellett itt áll a híres Rákóczi pince és az egykori polgárházból kialakított városi múzeum. Kulturális életének centruma a zsinagógából kialakított Kulturális és Konferencia Központ és az újonnan épült Paulay Ede Színház. Huszadik századi nevezetesség az Erzsébet királyné híd, a Tv- torony és a Tokaji Ferenc Gimnázium épülete is.

Kapcsolódó oldalak:
A település weboldala
Tokaj a wikipédián
Pár archív légikép