Hajdúdorog

Közel tízezer lakosú hajdúváros, vallási központ és ismert fürdőhely a megye északkeleti részén. Az őskor óta lakott települést 1301-ben említi először oklevél. A tatárjárás során elnéptelenedett, fejlődése a 17. században a hajdúk betelepülése után indult meg. Ekkor kialakult jellegzetes településszerkezete - a belső négy tized és a több mint tíz - Szállásföld, Görögkút, Lókert, Kötelesföld, stb., eltérő jellegű, de hozzátartozó külterület - máig meghatározó. 1639-1886 között mezőváros volt, a török pusztítás után lassan újra benépesedett, a 18. század végétől már vásártartási joggal is rendelkezett. A kiegyezés után a századforduló körül állandósult a mai népességszám. 1898 óta ismét városi rangú település. Történelmének jelentős eseménye volt, hogy - az évszázados vallásszabadság ellenére, hosszú küzdelem eredményeként - a hajdúdorogi magyar nyelvű görög katolikus egyházmegye végül 1912-ben jött létre. Székesegyháza 17. századi alapokon álló háromhajós bazilika, melynek legfőbb értéke a 200 éves, 11 méter magas, 54 képből álló ikonosztázion. Értékes műemléképület az 1660 körül épült az árkádos, kora barokk városháza, mely a helytörténeti gyűjteménnyel és a tájházzal együtt a hajdúság megbecsült emlékhelye is. A városban számos köztéri szobor áll, turisztikai vonzerejét növeli a 64,5 fokos termálvizű fürdő is. Külterületein ritkaságokban gazdag, változatos flóra és fauna található.

Kapcsolódó oldalak:
A település weboldala
Hajdúdorog a wikipédián
Pár archív légikép