Kalocsa

Bács-Kiskun megye – és egy az egész ország - egyik jelentős mezőgazdasági, kulturális és egyházi központja Kalocsa. Az Alföldön - még pontosabban a Dél-alföldi régióban -, a Kalocsai Sárközben, megyéjének a nyugati részében fekvő település egy nagy terület körzeti - kistérségi - központjaként is funkciónál.

Története egészen a honfoglalás koráig vezethető vissza. Már Szent István korában érseki székhely, a magyar katolicizmus második számú központja. A város jelentős műemlék egyházi épületei a főszékesegyház és az érseki palota, melyben egy pompás könyvtári gyűjtemény is megtekinthető. A Solti-síkság déli részén fekvő Kalocsa területén a Duna egyik mellékága, a Vajas folyik keresztül. (A Duna közelségének köszönhetően sok turista érkezik hajóval a településre.)

Kalocsai a magyarországi fűszerpaprika termesztés és feldolgozás (és nemesítés) egyik központja. A település híres - határainkon túl is elismert - népművészetének jellegzetes - pingált és hímzett - mintái itt épületeken is feltűnnek, például a vasúti állomás várótermének falain. Kalocsa régtől híres volt magas színvonalú oktatási intézményeiről, főiskoláját - Tomori Pál főiskola - 2004-ban alapították. A település mellett egykor katonai repülőtér üzemelt, melyet napjainkban polgári célokra használnak.

Kalocsa látnivalói: Magyar Fűszerpaprika Múzeum, Népművészeti Tájház, Schöffer Múzeum, Viski Károly Múzeum,

Kalocsa történelmi városrészei: belváros, Érseki Központ, Vajason túl, Polgári város, Vár, Újváros (a település területén állt egykori helységek nevei: Álcs, Bakháza, Bakold, Berkefölde, Éld, Pázma, Péterfölde, Piski).

Kapcsolódó oldalak:
A település weboldala
Kalocsa a wikipédián  
Pár archív légikép