Polgár

A Hortobágyi Tiszamente tájegység nyolcezer lelkes kisvárosa. Már az őskorban lakott hely volt. Első okleveles említése 1229-ben a Váradi Registrumban olvasható. Történelme során - a hajdúk 17. századi betelepülése előtt - többször elnéptelenedett. A század második felében már mezőváros volt. 1718-ban kivált a hajdúvárosok közül és ezután az egri káptalan birtokaként egészen 1848-ig a jobbágytelepülések közé süllyedt vissza. A 2. világháborút követő földosztás után gazdasági élete, infrastruktúrája jelentős változásokon esett át. 1950-ben járási székhely, majd 1970-ben Újtikossal és Tiszagyulaházával egyesített nagyközség lett. A két társtelepülés 1991-ben, Folyás egy évvel később önállósodott, ennek ellenére 1993-ban várossá nyilvánították, ahol a mezőgazdaságnak meghatározó szerepe maradt. Legrégibb épülete a barokk Kálvária kápolna, szép műemléke a Hild József tervezte 1856-ban épült katolikus templom. Megkapó természeti környezetben álló, gyógyvizes strandfürdője mellett, az M3 sztráda közelében álló Archeopark régészeti, néprajzi és tájtörténeti kiállításai és rendezvényei is vonzó turistalátványosságok.

Kapcsolódó oldalak:
A település weboldala
Polgár a wikipédián
Pár archív légikép