Szeged

Dél-Alföld gazdasági, kulturális és sportközpontja, a "napfény városa", a Tisza és a Maros összefolyásánál fekvő, jelentős turistaforgalommal bíró megyeszékhely. Partiscum néven már a rómaiak alatt is jelentős só szállító hely volt, ez a kiváltsága évszázadokig megmaradt. 1498-tól szabad királyi város. A hódoltság után, a 18. század elejétől meginduló rohamos fejlődését csak az ismétlődő árvizek és tűzvészek hátráltatták. Az 1879. március 12-i árvíz teljesen elpusztította a várost, középületei közül a katasztrófát csak a városháza, a ferences templom és a Dömötör-torony élte túl. Ezután alakult ki a ma is látható, körutas városszerkezete. A 2. világháborút követően - az addigi hagyományok folytatásaként - nemcsak mezőgazdasági, de könnyűipari, elsősorban élelmiszeripari központ lett. Világhírű termékei a szegedi paprika és a Pick szalámi. Ma hazánk negyedik legnépesebb települése. Egyetemi és fürdőváros is. Idegenforgalmi vonzerejét a napsütéses órák nagy száma mellett műemlékei (Anna fürdő, Rozália kápolna, különböző stílusban épült lakóházak, stb.), múzeumai és könyvtára, vízi létesítményei, a nemzetközi sportesemények és kiemelkedő fesztiváljai - Szegedi Szabadtéri Játékok, Armel Nemzetközi Operaverseny és Fesztivál, Szegedi Jazz Napok - biztosítják.

Kapcsolódó oldalak:
A település weboldala
Szeged a wikipédián  
Pár archív légikép