Vál

Két és félezer lakosú, egykori mezőváros a Váli-medence közepén, félúton a főváros és a Velencei-tó között. Az ókorban fontos hadiút haladt itt. A középkorban felváltva egyházi és nemesi tulajdonban volt. A török időkben, mint szultáni birtok, virágzó városka volt, útirajzaiban Evlija Cselebi is említi akkoriban jelentős erősségnek számító várát. 1773-ban kapta birtokul az itt kastélyt építő Ürményi-család. A falu közepén álló copf kastély - a jezsuiták itt álló kisebb épületének felhasználásával - 1780 körül épült, Kasselik Fidél osztrák építőmester tervei alapján. Bár évek óta üresen áll, máig a falu legimpozánsabb épülete. A temetőben látható a család 1834-ben épült mauzóleuma is. 1819-ben felavatott katolikus temploma mellett gótikus torony áll, református temploma 1929-ben épült. A falu erdészházában töltötte gyermekkorát a költő, Vajda János. Az 1997-ben felújított épület falán emléktábla, a település főutcáján szobor őrzi emlékét. A falu körüli festői szépségű völgy terül el, melynek domboldalain jóízű borok teremnek.

Kapcsolódó oldalak:
A település weboldala
Vál a wikipédián
Pár archív légikép